Tekintetes Titoknok Úr!

Harmadfél esztendeje, hogy eredetünk kérdése foglalatoskodtat. Én sokat, én mindent áldoztam ennek, mit csak lehetett. Most tegyen a Haza, mit érzete és nemes gondolkodása fog neki mondani: – Ha költséget kapok, örömmel megyek a munkát tovább folytatni; ha nem, tehát kenyerem után fogok nézni. Addig, míg e tudományokban volt tehetségem haladni és aktív lehettem, lelkesedésem felülhaladt minden más gondot és élet kérdését; most tovább nem mehetek, és máshoz kell kapnom, mert egy fiatal ember elvész ott, hol aktív nem lehet.

Tek. Titoknok Úrhoz, kinek jó vélekedéséről és hajlandóságáról irántam többször tudósítattam, igazítom egyenesen e tudósításaimat, mivel lesz itt még, mi az írásban némi javítást kíván, az összeköttetés, a nexus is néha hiányoz talán. Tegyen, kérem, mit jónak talál, én úgy ki vagyok észben fáradva, hogy alig vagyok képes mit becsületesen tenni.

A Hazától kívánom az úti segítséget, mivel az Akadémiának nem hinném, hogy volna annyi fondja, költséget egy ily nagy útra adni. Legjobbnak gondolnám, ha két vagy három vármegye adná ezt össze, így legkönnyebben és leghamarább menne az egész dolog.

Ne vessék meg ajánlásomat; előbb-utóbb kell valakinek ezen utat még is megtenni, és talán nem lesz oly hamar, ki annyit fáradozott volna, és annyi készületeket szerzett volna magának. Míg a szobából keressük eredeteinket, nem fogjuk azokat találni – és ezen tárgyban – mely nemzetünk egész régi históriáját és viszonyait éri – nem fog más biztosan ítélni, mint ki tudomány mellett sokat is látott. Ha utamat haza déli Oroszországon és Kaukázuson venném, legalább ez utóbbi pontban nem hibázna misem. – Minthogy déli Oroszországnak ugyanazon egy természeti helyzete van (naturverhaltnisse) Magyarországgal van, érdekes obszervációkra is nyújthat ez alkalmat, valamint szokásaink, öltözetünk stb. is ide mutatnak.

De hol a test nyomódik, ott a lélek is szenved; ki tudományos célból utazik, azt ne bántsák más gondok, csak a vizsgálatnak és tudománynak élhessen az.

Azon esetben, ha ez útból lenne valami, szükséges volna nekem egy új passzus, és hogy az Akadémia tenne lépéseket, hogy az itteni ausztriai követség az orosz kormánynak ajánlana engem; akkor ez minden segítséget nyújtana utamba, mit egy liberális kormány csak adhat. Így a követségek által ajánltattak már több utazók. Mi a Pétervári Akadémiát illeti, ezen urak, kiket a tárgy maga is igen érdekel, részükről is minden segítséget adnának. Volt itt szó, hogy utaznék jövő esztendőben Sjögrénnel Szibériába az ottani nyelvek és népek egy új klasszifikációjára és vizsgálatára. – De annyi időt e tudománynak nem szentelhetek, és amit én itt teszek, azt csak hazámnak akarom tenni; ha e célra egyenesen dolgozhatok, hogy végezetére minél előbb jöhessek, akkor ez időmet mérni nem akarom, de egyébiránt életemet kell előbb biztosítanom és úgy csak, ha lehet ily tudományos vizsgálatokban tovább munkálni.

Ha ez utam sikerül, akkor kérném T. Titoknok Urat, ha proponálna Magyar Akadémiánk tagjának is. Ugyan ha utam sikerül, akkor talán kaphatnék az Akadémiától némi pénz-segítséget, egy vagy két hónapra a múlt időkért, mivel drága itt az élet és vannak némi adósságaim – erről azonban csak privátban szólok T. Titoknok Úrhoz – tegyen, mint ezt jónak ítéli.

Ha volna ideje és hajlandósága T. Titoknok Úrnak, az Akadémia útjain kívül, engem ennek részvételéről és e dolog előmozdításáról tudósítani – igen nagy köszönettel volnék érette. A Követség által elég hamar szoktam kapni leveleimet.

Az Akadémiához küldendő pakettjaimat, kihez címezzem Bécsbe? Gróf Teleki Imrének küldök itt egy pakettet, melyet Revalban a Stackelberg baronesszek  adtak által – lesz alkalom könnyen Pesten ezt Erdélybe küldeni.

Az Akadémia elnökének is kellene írnom, tehetetlen vagyok azonban mindenre – talán írok e napokban.

Prof. Csausz urat igen tisztelem, mint Jordan professzort, és Udvardyt is különösen. Balugyánszky arcképét két vagy három hét múlva, ha lehet, a követséggel fogom Csausz professzor úrnak megküldeni.

Magamat szíves pártfogásában ajánlván maradok

Tekintetes Titoknok Úrnak

alázatos szolgája

Reguly Antal

Pétervárott, 1842. február 27.

Ha volnának valami újabb tudományos értekezések nyelvünkről vagy grammatikai vagy lexikológiai tekintetben, kérném Titoknok Urat, azokat nekem ide küldeni. Szüleimtől kértem a zsebszótárt és egy magyar grammatikát mindjárt ide Pétervárra érkezésem után, de nem kaptam még semmit.