Berlin, 1848. február 12-én

Tekintetes Titoknok Úr!

Múlt héten adtam által követségünknél Selig Cassel munkáját (Magyarische Alterthümer), melyet ő kért Tekintetes Úrnak általküldeni. Két vagy három nap múlva, mint tegnap gróf Trauttmansdorff ígérte, az innét fog expediáltatni, és úgy reménylem, hogy nemsokára kezéhez fogja azt kapni Tekintetes Úr. Néhány tudós készül itt a szerzőt kemény kritika alá venni (legalább úgy vagyok tudósítva); de ha ez történik, csak a lingvisztikai részét éri méltányilag, mivel históriai tekintetben vannak a munkának érdemei.

Mit gondolhatott ismét Tekintetes Úr hosszas hallgatásomról? Legyen szabad mondanom többszöri csalatkozások után: hogy most csakugyan betegeskedésem utolsó stádiumában voltam azon gyógyszernek használatával – melyeknek jótékony hatásáról Tek. Urat tudósítottam, és mely «nux vomica» volt. Egy hét előtt hagytam fel, minekutána hatása következtében, egy nagy kelésen, mely ismét köldökömnél támadt, egész három hétig szenvedtem, és több napokig fekvő beteg is voltam, most igen jól kezdem magamat érezni, és három nap óta semmi gyógyszert se veszek.

December utolsó napjaiban bátorkodtam Tek. Urat pénzbeli segítségért megkérni; mindeddig azonban kezeimhez semmi se érkezett még; jóllehet szüksége, felette volna reá.

Tegnap egy igen örvendetes meglepetésem volt. Balugyánszkynak egyik veje, Medem generális, kinek most itt a külföldön vagyon állása, és kinek feladatai a hadirendszer és hadi tudományok állása és fejlődése egész Európában – vagyon itt, és tegnap találkoztam vele. Csal sajnos a hír, melyet Balugyánszky asszonyságról mondott, őneki mell vízi betegsége vagyon, és a tavasztól orvosai igen félnek; ha azonban ezt túléli, akkor nyáron bizonyosan a külföldre jön, és Magyarhonát is meglátogatja. Adná az Isten, ezen forró óhajtását neki még megérni!

Csak egynéhány sort kérek Tekintetes Úrtól megnyugtatásért, ki ajánlom magamat kegyeibe, és vagyok Tekintetes Titoknok Úrnak,

alázatos szolgája,

Reguly Antal