Moszkva, 1843. október 5.

Mélyen tisztelt Államtanácsos Úr!

Vasárnap reggel óta Moszkvában vagyok és egy óra múlva Grigorovics úrral (a kazanyi egyetem docense) utazok tovább Kazanyba. Nem is tudom kifejezni, von Baer úr, hogy milyen nagy hálát és lekötelezettséget érzek Ön iránt. Egy felbecsülhetetlen jótéteményt nyújtott nekem azzal, hogy eltávolított engem Pétervárról; minden lépéssel, ami ebből a városból tovább visz, szabadabbnak és erősebbnek érzem magam, a fejem kitisztul, és olyan érzésem van, mint egy megvakított embernek, amikor az ismét meglátja a napfényt.

Mivel az idáig megtett út egyáltalán nem fárasztott el, így még vasárnap este tovább akartam utazni, azonban a bundavásárlás visszatartott, méghozzá szerencsémre – mert másnap útitársamul szegődött Grigorovics úr, ezáltal az utazás Kazanyig alig több mint 20 ezüstrubelba fog kerülni, míg ha egyedül utaztam volna, ez több mint 30 rubelt tett volna ki. A közlekedési lehetőségek itt tulajdonképpen drágábbak, mint azt hittük. Nyizsnyij Novgorodba a delizsánsz – ami csak akkor indul el, ha három utas összegyűlik – személyenként 60 rubelba kerül csomag nélkül, a postakocsi viszont, amely hetente háromszor (szerdán, csütörtökön és pénteken) közlekedik, kocsiban 18 ezüstrubel, kabrioletben pedig 12.

A hideg ellen jól védve vagyok. Egy honfitársam, Dr. Molnár szolgálatkészsége révén 50 rubelért kaptam egy nagyon jó medvebundát, emellett van még meleg szőrmecsizmám és egy prémsapkám is.

Vasárnap este Pogogyin úrnál voltam, adott nekem néhány ajánlólevelet Nyizsnyij Novgorodba és Nyizsnyij Tagilba – továbbá hétfőn reggel meglátogattam Szpasszkij urat, aki megmutatta nekem a szibériai sírokból származó csúd régiséggyűjteményét, és ezekből néhány csinos kis darabot nekem is ajándékozott. Azonkívül még megismerkedtem Rouillet professzorral is. Ezek az urak csodálkoznak a sietségemen.

Mikor fogok abban a szerencsében részesülni, von Baer úr, hogy hírt kaphatok Önről? Talán Permben még utolér engem a levele. Beszélt Balugyánszkyval? Ezt a dolgot már nem is merészelem szóba hozni, mivel tudom, hogy több gondot jelent Önnek, és több időt rabol el Öntől, mint amennyit megérdemlek. A további jóindulatát és támogatását kérve, maradok a legnagyobb hálával és tisztelettel,

az Ön leghívebb szolgája

Reguly

Este 8 óra.

Baer asszonynak kézcsókom, Schmidtnek és Sjögrénnek üdvözletem, ahogyan Kunik úrnak is, akinek majd Nyizsnyij Novgorodból írni fogok.

A lehető legrosszabb időt fogtam ki az utazáshoz, éjjel-nappal esik az eső, csak tegnap reggel volt egy kissé világos, ki is használtam az időt és megmásztam a Nagy Ivánt, hogy egy kicsit tájékozódjak. Kérem, ne hagyjon el engem.